Precíz műszerek. Megalapozott felfedezések.BioLogic magyarországi képviselet
Elektrokémia

Fotoelektrokémiai mérések félvezető elektródákon

Eredeti cikk: Dr. Kovács István ·

Az eredeti cikk javított és bővített változata. EC Labor szerkesztői kiegészítések: . A saját számítási példákat külön jelöljük. Read in English →

Bevezetés

A múlt század 70-s éveitől intenzíven fejlődött a félvezető elektródákon végbemenő fotoelektrokémiai folyamatok tanulmányozása, amelynek a zászlóshajói a fotoelektrolízis  cellák ( H2 generálása vízből TiO2 fotoelektródák segítségével a Pt ellenelektródán), a regeneratív napelem cellák ( CdSe/S2-/Sx2- /Me ) voltak. Mivel abban a kutatási fázisban sok új fényérzékeny félvezető anyagot teszteltek, potenciális fotoelektródaként, ezekben a tanulmányokban kidolgoztak több fotoelektrokémiai mérési módszert a félvezető elektródák tulajdonságainak a meghatározására. Ezek a módszerek hasznos információkat adnak a fényérzékeny félvezető elektródákról ( Eg , flat band potenciál, Vfb, Nd vagy Na), ezért alkalmazhatóak új anyagok tulajdonságainak gyors  meghatározására elektrokémiai módszerekkel.  Cikkünkben megpróbáljuk leírni részletesen a mérések kivitelezését és konkrét példán bemutatjuk a mért eredmények feldolgozásának a módszertanát.

Fotoelektrokémiai mérés és kvantumhatékonyság

A fotoelektrokémiai mérések kivitelezésénél figyelembe kell venni, hogy a fényérzékeny munkaelektróda megvilágítását fehér vagy monokromatikus fénnyel kell megoldanunk. Ha a fény hullámhosszának a változtatása közben akarunk méréseket végezni, akkor be kell iktatnunk a fehér fényforrás és az elektrokémiai cella közzé egy monokromátort ( 1. Ábra ).

Fotoelektrokémiai fényforrás–cella mérési elrendezés

1 Ábra. Fotoelektrokémiai mérések kivitelezése.

Fehér fényforrásként Xe-lámpát vagy halogén izzókat szoktak használni. Ezekkel a fényforrásokkal lefedhető az egész látható spektrum, de a halogén lámpák elég erős szinten sugároznak az infravörös spektrumban is.

Xenonlámpa spektruma

  1. Ábra. Xe-lámpa intenzitásának eloszlása a hullámhossz függvényében.

https://en.wikipedia.org/wiki/Xenon_arc_lamp

Halogénlámpa spektruma

  1. Ábra. Halogén lámpa intenzitásának eloszlása a hullámhossz függvényében.

https://en.wikipedia.org/wiki/Halogen_lamp#/media/File:Halogen_spectrum.svg

A monokromátor csökkenti a spektrális sávszélességet, de a szórt fény és a magasabb diffrakciós rendek miatt megfelelő szűrés is szükséges lehet. Minden hullámhosszon kalibrálni kell a besugárzást az elektróda helyén, azonos optikai úttal. A kalibrált detektor spektrális válaszát, a cellaablakot és az elektrolit elnyelését is vegye figyelembe.

A monokromátor diszperziós sajátosságai határozzák meg a fény monokromatikus tisztaságát, amelyet a tetszés szerint állítható beléptető és kiléptető rések szélessége befolyásol. A minimális rés lehetne az optimális a monokromatikus tisztaság szempontjából, de kompromisszumos megoldást kell választani, hogy a spektrális sávszélesség is minél kisebb legyen és a monokromatikus fény intenzitása biztosítson elegendő foto áramot a mérésekhez.

Fotoelektrokémiai cella.

A fotoelektrokémiai cella abban különbözik egy klasszikus elektrokémiai mérőcellától, hogy legalább egyik oldalán található egy optikai ablak, amelyen keresztül meg lehet világítani a munkaelektróda felületét. Ha a mérendő félvezető anyag optikai paramétereit az UV fényben is tesztelni szeretnénk, akkor az optikai ablaknak kvarc üveglapból kell lennie, mert az üveg és a műanyag elnyelik az UV sugárzás egy részét.

Optikai ablakkal ellátott fotoelektrokémiai cella

  1. Ábra. Fotoelektrokémiai cella

Ha az interneten rákeresünk a „ photoelectrochemical cell” megnevezésre sok  cellatípust találhatunk.

Potenciosztát

A potenciosztát követelményeit a várható áram, háttéráram, mintakapacitás és időfelbontás határozza meg. Az eredeti cikk példaként említett tartományai nem általános minimumkövetelmények:

  • tudjon mérni alacsony áramokat ( kb. 0,1-100 µA 0,001 µA felbontással)
  • EIS mérési lehetőség 10 µHz től 1 MHz –ig.

A potenciosztát programjának tudni kell polarizációs görbéket felvenni különböző sebességekkel.

Kapacitás–potenciál méréssel Mott–Schottky-elemzés végezhető, ha a mért kapacitás megfelelően a tértöltési réteghez rendelhető. A Helmholtz-réteg, felületi állapotok, frekvenciafüggés és soros ellenállás torzíthatja az eredményt; egy egyenes szakasz önmagában nem bizonyít pontos donorsűrűséget. Az EC-Lab elemzési példáját a BioLogic AN24 mutatja be.

A kvantumhatékonyság kiszámítása

A beérkező fotonokra vonatkoztatott kvantumhatásfok (IPCE) a külső áramkörben összegyűjtött fotogenerált elektronok és a beérkező fotonok számának aránya. A sötétáramot azonos potenciálon kell levonni. Jelöljük a fotoáramsűrűséget jph-val, a besugárzást Pλ-val, azonos felületegységre normálva.

Ne/A = |jph|t/qe. (1) qe = 1,602176634 × 10−19 C.

Eλ = hν = hc/λ. (2) h = 6,62607015 × 10−34 J·s, c = 299 792 458 m/s.

Nph/A = Pλt/Eλ. (3) Pλ teljesítménysűrűség, nem energia; például W/cm², ha jph A/cm²-ben szerepel.

IPCE = (Ne/A)/(Nph/A) = |jph|hc/(qeλPλ). (4) A százalékos érték ennek százszorosa. Az idő kiesik. A régi cikkben az arány fordítva szerepelt, és a cm²/m² egységek keveredtek; itt a javított alak látható.

Saját számpélda: 500 nm, 1,00 mW/cm² és 0,100 mA/cm² fotoáramsűrűség esetén IPCE ≈ 24,8%. Ha az aktív és a megvilágított felület eltér, a geometriai normálást is tisztázni kell.

Ha regisztráljuk különböző hullámhosszakon a foto áramot és megmérjük minden hullámhosszon a fényenergiát, ami az elektróda felületére esik, felépíthetjük a kvantumhatékonyság spektrumot.

Megjegyzés: A beérkező fotonokra normált IPCE külső kvantumhatásfok. Az elnyelt fotonokra normált APCE-hez külön abszorpciós/reflexiós információ szükséges. Megfelelő abszolút fénykalibrációval az IPCE nem pusztán relatív mennyiség; ismeretlen optikai veszteségekkel nem nevezhető automatikusan abszolút vagy belső hatásfoknak.

Fotoelektrokémiai fogalmak, egyenletek

Tiltott sáv ( bandgap) a félvezető anyagok különlegessége, amely a vezetési sáv ( Ec) és a vegyérték sáv (Ev) között lévő energetikai résnek felel meg. Vagyis a tiltott sáv energiatartománya (Eg) egyenlő:

Eg = EC – EV .     (5)

Fotoelektrokémiai szempontból fontos megjegyezni, hogy a fény elnyelésekor egy elektron a vegyértéksávból  a vezetési sávba kerül, vagyis az elnyelt fénykvantumenergiának, egyenlőnek, vagy nagyobbnak kell lennie, mint a tiltott sáv:

hν  ≥  Eg  .    (6)

A fény hatására történő elektron – lyuk pár (n-p)  gerjesztésénél a félvezető anyagok típusától függően az elektron átmenet lehet direkt vagy indirekt (6.ábra)

Direkt és indirekt félvezető átmenetek

  1. ábra Elektron átmenetek félvezetőkben.

Megengedett, idealizált sáv–sáv átmenetek közelében az abszorpciós együttható energiafüggését a következő arányosság írhatja le:

αhν = A(hν − Eg)n/2 (7), anyag- és átmenetfüggő A tényezővel. Ez nem minden anyagra és teljes spektrumra érvényes összefüggés.

amelyikben az n=1 a direkt és n=4 az indirekt átmenetek esetében.

Az α mértékegysége cm-1, és az 1/α azt mutatja cm-ben, hogy az adott hullámhosszú fény, milyen mélyre hatol be az anyagba.

Félvezető- elektrolit határfelület és a foto-áram kapcsolata.

N-típusú félvezetőn megfelelő anodikus polarizáció és határfelületi feltételek mellett W vastagságú kiürített tértöltési réteg alakulhat ki. Egyszerű, reflexiót külön kezelő abszorpciós modellben a fotonfluxus exponenciálisan csökken:

Φ(x) = Φ(0) exp(−αx), illetve G(x) = αΦ(0) exp(−αx). (8) Φ fotonfluxus, G a térfogategységre és időre jutó generálási sebesség; a két mennyiség nem azonos.

Az 1/α abszorpciós hossz: ezen a távolságon a fotonfluxus 1/e részére csökken. Nem éles határ, amelyen túl ne történne fényelnyelés vagy töltéshordozó-generálás.

A potenciál gáton belül az elektrosztatikus mező a lyukakat a félvezető/oldat felülethez mozgatja, ahol a lyukak reagálnak az oldatban lévő redukáló anyaggal. Ezért a W- vastagságban a foto generált lyukak koncentrációja csökken. Mivel a lyukak generálódhatnak mélyebben, is mint a W, ezért plusz mennyiségű lyuk diffundálhat még a félvezető belsejéből a töltéssávba és onnan az oldathoz. Ez a távolság, ahonnan még diffúzió által lyukak kerülnek a felülethez – LD. Az alábbi ábrán láthatóak a fent leírtak.

 Félvezető–elektrolit energiasávdiagram

  1. ábra. Félvezető elektróda – oldat diagramja.Krishnan Rajeshwar .Fundamentals of Semiconductor Electrochemistry and Photoelectrochemistry.. https://www.academia.edu/27386846/Fundamentals_of_Semiconductor_Electrochemistry_and_Photoelectrochemistry

A felvázolt folyamatokat matematikailag Gartner írta le /W. W. Gärtner, DepletionLayer Photoeffects in Semiconductors, Phys. Rev., 1959, 116, 84–87. /.A Gartner féle egyenlet szerint

ηλ = 1 − exp(−αW)/(1 + αLp). (9) A Gärtner-modell ideális gyűjtést feltételez a kiürített rétegben; reflexiót, felületi rekombinációt és lassú határfelületi töltésátadást külön kell kezelni.

amelyikben az ηλ  a foto áram kvantumhatékonysága az adott hullámhosszon, α  az abszorpciós együttható , W – potenciál gát vastagsága, Lp – a lyukak diffúziós hossza. A W értéke függ a potenciál gáton eső potenciáltól ( Vsc), a félvezető donorjainak ( n-típusú esetében) a koncentrációjától ( Nd ):

W = √[2εsVsc/(qeNd)]. (10)

A képletben εs az abszolút permittivitás (εrε0), Vsc pedig a kiürített rétegen eső potenciál pozitív nagysága. N-típusú elektródán, azonos referencia mellett és elhanyagolható Helmholtz-változással a szokásos anodikus irányban Vsc ≈ V − Vfb. A hőmérsékleti korrekciót és az előjel-konvenciót az alkalmazott modellben rögzíteni kell.

−ln(1−η) = ln(1+αLp) + α√[2εsVsc/(qeNd)]. (11)

A (11) egyenlet −ln(1−η) és √Vsc között ad lineáris kapcsolatot: meredeksége α√[2εs/(qeNd)], tengelymetszete ln(1+αLp). Megbízható, abszolút η és ismert Nd mellett ebből α és Lp becsülhető; az extrapolált tengelymetszet bizonytalanságát külön vizsgálni kell.

Az alábbi grafikon az eredeti szerző TiO2 egykristály-elektródán közölt történeti mérését mutatja; a jelen szerkesztés nem végzett új mérést.

Archivált TiO₂ Gärtner-elemzés

  1. ábra. TiO2 elektróda kvantumhatékonyságának az elemzése. A mérések 1N H2SO4 oldatban voltak elvégezve. Meghatározott értékek: Lp = (2,1 +/- 0,8 ) x 10-5 cm, Nd = 9×1016 cm-3.

Mint látható a grafikonokon, a Gartner -modell feltételei kb 1-2 V polarizáció között teljesültek.

Alacsonyabb Vsc értékeknél jelentős eltérés látható, ami rekombinációs veszteségekkel a félvezető belsejében és a felületén, a Helmholz rétegben történő potenciál esés hatásával és az elektrokémiai reakció lelassulásával is magyarázható. Végeztünk modellezést ezekre az esetekre is, de ebben a címben nem részletezzük az ilyen elemzést.

Az archivált TiO₂-példában az illeszkedést körülbelül 1–2 V polarizáció mellett írták le. Ez nem általános küszöb: más félvezetőn, elektrolitban vagy felületi állapot mellett a modell akár ebben a tartományban is érvénytelen lehet.

Kvantumhatékonyság spektrum elemzése. Példa

Az alábbiakban egy régebbi orosz nyelvű publikációnk /Kovach,S.K., Motrja, S.F., Semrad E.E. , Photoelectrochemical Properties of Cd4SiSe6  and Cd4GeSe6 . , Elektrokhimiya (Rus), 1992, vol. 28, pp. 1000–1005./ alapján bemutatom a fotoelektrokémiai mérések menetét.

Ennek a kutatásnak az aktualitását az adta, hogy abban az időben még nem voltak egyértelmű adatok a Cd4SiSe6 és Cd4 GeSe6 optikai tulajdonságairól, vagyis ezek az anyagok még viszonylag újak voltak.

A fotoelektródákat 4x4x5 mm monokristályokból készítettük. A monokristályokból párhuzamos felületekkel bíró lapocskákat políroztunk. A kristály természetes felülete volt az oldat felé néző felület, a hátsó részéhez réz vezetéket forrasztottunk indiummal. Ezután epoxi gyantával vontuk be a kontaktokat és az oldalsó felületet. Mikroszkóp alatt mértük meg a fotoelektróda felületét ( kb 10-20 mm2).

Az alábbi ábrán két félvezető elektróda, Cd4SiSe6 és Cd4 GeSe6 polarizációs görbéje látható impulzus megvilágításban. Az ilyen módon felvett görbék nagyon informatívak. Látható a félvezető elektróda viselkedése mind sötétben ( Dark) , úgy megvilágítva is.

Cd₄GeSe₆ és Cd₄SiSe₆ szaggatott fényű polarizációs görbéi

  1. Ábra. Cd4 GeSe6 (1)és Cd4SiSe6 (2) polarizációs görbéje 0,05 M H2SO4 oldatban. Potenciál szkennelés sebessége 20 mV/s , monokromatikus fény hullámhossza 620 nm.

A sötét- és megvilágított görbék különbsége segíti a fotoáram elkülönítését. N-típusú fotoanódnál gyakran anodikus fotoáram figyelhető meg kiürítésben; a sötét áramot azonban a redoxreakció, felületi állapotok és kontaktok is meghatározzák. A görbe önmagában nem egyértelmű vezetéstípus-mérés.

P-típusú fotokatódnál katódos fotoáram jellemző lehet. A fotoáram kezdete vagy előjelváltása nem általánosan azonos Vfb-vel; flat-band becsléshez független, megfelelő modellű vizsgálat szükséges.

Az eredeti szerző a görbéket n-típusú viselkedésként értelmezte, a Cd4SiSe6 esetében az intrinszikhez közelítő, nagy ellenállású jelleggel. Ez a történeti értelmezés a fent jelzett feltételekkel olvasandó.

Az alábbi ábrán láthatjuk a relatív kvantumhatásfok spektrumokat. A mért értékek 3 nagyságrenddel is változtak a fény hullámhosszának változásával.

Cd₄SiSe₆ és Cd₄GeSe₆ relatív fotoáramspektrumai

  1. ábra. Kvantumhatásfok spektrumok Cd4SiSe6 (1) Cd4 GeSe6 (2) esetében fél logaritmikus skálában

Amint a spektrumokból láthatjuk, mind két anyag esetében különböző optikai átmenethez köthető részeket találunk: Cd4SiSe6 esetében 540, 640 és 700 nm-eknél; Cd4 GeSe6 540 és 700 nm-nél. A spektrumokon látható még egy alacsony intenzitású rész is 700 nm felett.

Bővebb információt tudunk kapni az optikai átmenetek természetéről, ha mennyiségi elemzést végzünk a Gartner féle (9) egyenlet alapján. A  (9) egyenletből  következik ( ha az αLp ≪ 1; ezt a vizsgált tartományban ellenőrizni kell)

-ln (1-η ) ≈ α ( Lp+W) = α’  .   (12)

Vagyis a félvezető fotolektrokémiai áramából kiszámított kvantumhatékonyság arányos az abszorpciós együttható értékével ( adott fix potenciálnál a  W értéke is állandó).

A (7) és (12) egyenletekből felírhatjuk

( α’ hν )2/n= const ( hν – Ei),      (13)

Itt const az adott optikai átmenethez és a feltevésekhez tartozó tényező; hν a fotonenergia, Ei az extrapolált átmeneti energia. A jelölésben n=1 direkt, n=4 indirekt megengedett átmenetnek felel meg.

Többféle képen is lehet elemezni az adatokat az Ei és n értékek meghatározására.

Egyik megoldás, ha az adatokat felrajzoljuk mind (α’hν)1/2, úgy (α’hν)2  vs. hν koordinátáiban. Az egyenes részek extrapolációjával a „O” értékre, megkaphatjuk az Ei értékeket. Viszont, lehetnek esetek, amikor ha kevés mérési pont van, nem egyértelmű az adatok elemzése.

 Cd₄SiSe₆ optikai átmeneteinek elemzése

  1. ábra. Cd4SiSe6 adatainak két különböző módon (A és B – magyarázat a szövegben) történő elemzése.

Az A. ábrán látható a leírt koordinátákban a mérési adatok elemzése a Cd4SiSe6 esetében. Szerintünk az n=1 értékkel (direkt megengedett átmenet) ad egyértelmű egyeneseket. Hogy ezt pontosítsuk, elemeztük az adatokat dupla logaritmikus koordinátákban is. Ha (13) egyenletet logaritmikus formában felírjuk

lg( α’ hν ) = const + n/2 lg( hν – Ei),   (14)

akkor a megfelelő tartományban illesztett egyenes meredeksége n/2. Ez a kiválasztott modell konzisztenciáját vizsgálja, nem önmagában bizonyítja az átmenet típusát. Ugyanígy, elvégeztük az elemzést a Cd4 GeSe6 esetében is ( 12. ábra).

Cd₄GeSe₆ optikai átmeneteinek elemzése

  1. Ábra: Cd4GeSe6 adatainak kétféle elemzése.

A fenti eredmények alapján a  Cd4SiSe6   négy optikai átmenetet detektáltunk fotoelektrokémiai módszerrel: 1,47+/-0,02; 1,74+/-0,02; 1,97+/-0,02; 2,24+/-0,02 eV .

A Cd4GeSe6 esetében, három átmenet volt látható a spektrumból: 1,54+/-0,02; 1,77+/-0,02; 2,16+/-0,02 eV.

Az eredeti szerző későbbi fotolumineszcenciás összehasonlítást is közölt a Cd₄GeSe₆ anyagról. Ez történeti szakirodalmi állítás, nem a jelen szerkesztésben újramért vagy függetlenül validált eredmény:

Cd4GeSe6 esetében. / S. Kovách, Á. Nemcsics, Z. Lábadi, S. Motrya: Investigation of the Electronic Structure of Cd4GeSe6 by Photoelectrochemical and Photolumunescence Methods; Inorganic Materials 39 (2003) pp 108-112/.

Összefoglaló

Cikkünkben bemutattuk a fotoelektrokémiai mérések lehetőségeit félvezető elektródák tanulmányozására. Ezek a módszerek hasznos információkat adnak a fényérzékeny félvezető elektródákról ( Eg , flat band potenciál, Vfb, Nd , Ei) és viszonylag egyszerűen kivitelezhetőek.

A kiértékelés határai — szerkesztői kiegészítés

Relatív spektrumot nem lehet tetszőlegesen abszolút η-ként behelyettesíteni a −ln(1−η) transzformációba. A spektrális alakot a fényelnyelés mellett a gyűjtési hatásfok, rekombináció és határfelületi reakció is befolyásolja. Egyenes illesztési szakasz nem önálló bizonyíték az átmenet típusára. Őrizze meg a nyers sötét-/világos áramot, a fénykalibrációt, spektrális sávszélességet, referenciaelektródát, felületet és illesztési tartományt.

Elméleti eredeti forrás: Gärtner, Physical Review 116, 84–87 (1959). Kapcsolódó helyi útmutató: EIS-adatminőség.

A CIKKTŐL A MÉRÉSIG

Tervezze meg a mérés következő lépését.

Kiindulópontok a cikk témájához. A végleges összeállítást a minta és a mérési tartomány határozza meg.

Műszerek és összeállítások

SP-150e

Elektrokémiai módszerfejlesztéshez; az elektródabekötést, áramtartományt és compliance-igényt egyeztetni kell.

Kis térfogatú analitikai cellák

Optikai hozzáférés és elektródelrendezés alapján egyeztetendő; nem minden cella alkalmas megvilágított mérésre.

Műszerválasztás ehhez a méréshez

Alkalmazási jegyzetek és módszerek

Kapcsolódó olvasnivalók